Hírek : 2007. június 4. hétfő |
2007. június 4. hétfő
E 2007.06.04. 15:18
Szentmihályi Szabó Péter: Trianon sebei
Trianon sebeit az idő bekötözte, de a vér átüt még mindig a sebeken. Idegenek özönlöttek be a földre, ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen. Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver, aki fegyvertelenül, azt befogadtuk, fedéllel, földdel, szeretettel, nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk.
Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded hófödte hegyeid, kincses városaid - még a fejfákról is letörölték a neved, templomaidban más nyelven szólal a hit.
Mint gazda, kit ősi házából kivetettek, s megjelennek a rablók, fosztogatók, gyorsan leverik a címert s a keresztet, s a magyarnak bottal osztanak útravalót, szomorú szemmel néz vissza a gazda, letérdel, megcsókolja ősei földjét, aztán csak porát szívja, sarát dagasztja, néhány régi írás, fakult kép az örökség.
Trianon sebeit az idő bekötözte, de a vér átüt még mindig a sebeken. Régi gazdaként lépek a magyar földre, és szent szavait sohasem feledem.
Végvári: A csonka test
Kezét-lábát a gyilkosok levágták
És otthagyták a vadon közepén,
S szóltak hozzá: nosza, munkára fel!
S szóltak gúnnyal: most járj,
ha tudsz, legény!
És továbbálltak a sötét haramják!
És a keze-lába-nincs nyomorék
Ott vergődik a vadon közepén,
És kínjában a csillagokat nézi
Ínsége rettenes éjjelén, -
Míg egyszer csak megindul.
Megindul úgy, hogy nem kell neki láb,
Mint a kőszirt, mit a vihar meglökött,
A meredélyen úgy zuhan alább.
Útját jelzi a sok-sok omló rög,
S közeledtét a rebbent madarak:
Mert mint a végítélet dübörög.
Talán, mire a völgyfenékre ér,
Ezer szilánkra zúzza önmagát,
De azt is, aki szembejő vele,
És azt is, akit az útjában talált,
S akire sziklasúllyal rá fog esni,
Mert elindult a tagjait keresni!
|